5. rész: A nem várt meglepetés

Sziasztook! Meghoztam nektek az 5. részt :) Ebben a részben már megmutatkozik Toby és Kate kapcsolata. Remélem tetszeni fog! Igaz, hogy kicsit rövidebbre sikeredett, mint a megszokott, de hát most, így jött ki :))) Kellemes olvasást! 

( Véleményeket kommentbe kérném, iratkozzatok fel ami jól esik :* ) 

Szép napra ébredtünk, kora reggel Toby és én kimentünk az erdőbe. Ahhoz képest, hogy milyen körülmények között voltunk egymásba szerettünk. Igaz féltünk, hogy elveszítjük egymást és ez a beszélgetésünkben is megmutatkozott.

- Toby? - néztem rá kedvesen. Mikor rám nézett, olyan volt mintha a szívemben valami elpattant volna, éreztem, ahogy megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz. Csodaszép kék szemeiben tükröződött a nap sugara. Melegség öntött el és ebben a pillanatban éreztem, hogy biztonságban vagyok.

- Igen? - kérdezte. Tekintete kis híján összefonódott az enyémmel. 

- Ha valami történne, velem mit tennél? - kérdeztem őt félénken. Szemébe néztem és szememből könny gördült. 

- Hogy mit tennék? Mennék utánad. - Mondta és elmosolyodott. Fehér fogai megvillantak. Ekkor éreztem, hogy zavarban vagyok, de nem tudtam mit tenni, megérte.

- És ha megharapnak és átváltozok? - kérdeztem tőle, de mielőtt választ adott volna megcsókolt. Ennél jobb érzést még soha sem tapasztaltam. Ahogy egyre közeledett és mikor ajkaink egymáshoz értek. Leírhatatlan milyen érzés. Csókunk megszakadt. Egy zabáló közelített felénk. Tudtuk, hogy nincs nálunk fegyver, így rohanni kezdtünk. Beértünk a házba. 

- Rick! Zabáló! - kiabáltam neki és nekiment. Hirtelen egyre többen lettek. Már mindenki harcolt a kóborlók ellen. (így hívták őket Rickék) Fejek és egyéb testrészek repkedtek mindenfelé. Judit Rick kislánya és Carl velem volt mindvégig. Mi védtük az autót a többiek pedig a ház előtt harcoltak a zabálókkal. Az a rész ahol Tobyval álltunk vérben úszott. A fáknak az ágaira volt, hogy belek tekeredtek. Egy zombi közelített felénk. Beültünk a kocsiba. A zabáló egyre közeledett. Hiába lőtte Daryl a nyomit nem esett össze. Hirtelen Michonne jelent meg. Levágta a zabáló fejét. Ennek következtében az ablakot beterítette a vér. Nem láttuk mi folyik odakint. Hirtelen mindenki a kocsiknál termedet. Mielőtt a kocsihoz jöttek volna, páran beszaladtak a házba pár doboznyi kajáért és innivalóért. Hoztak pokrócokat illetve a sátramat, amit még az elején pakoltam be induláskor. Otthagytuk azt a házat, ami a nyugalmat jelenthette volna nekünk. Letakarítottuk az ablakot és láttuk, hogy a zombik utánunk jönnek. A 66-os úton mentünk. Mázlinkra azt már valaki megtisztította. De vajon ki? 

Továbbhaladva az úton észrevettük, hogy a közelben valahol ég a tűz, mivel füstöt láttunk. A füst irányába vettük az irányt. 

- Michonne! Ugye mindenki túlélte? - kérdeztem tőle meglehetősen idegesen. 

- Nem. - Válaszolt röviden és komor tekintettel. - Elvesztettünk 2 embert. 

- Michonne kérlek, mond azt, hogy nem Tobyt! - ekkor sírva fakadtam.

- Nem. - Válaszolt szigorú fejjel. - Jake és Miley eltűnt. Később megjelentek, de már nem voltak emberek. Megkönnyebbültem, mégis sírtam. Miley közel állt hozzám. Jó barátok lettünk ez alatt a kis idő alatt, viszont nem tudtam, hogy Jakkel kavar. Sajnáltam Taylort. Ő egy másik kocsiban ült. 3 autóval indultunk útnak a füst felé. Nem tudtunk, hogy mi vár ránk. 

Megközelítettük azt a helyet ahonnan a füst eredt. Mikor odaértünk nem várt meglepetés fogadott minket.