Sziasztok! Meghoztam nektek a 4. részt! Ebbe a részbe már beépülnek a The walking dead szereplői is. Remélem tetszeni fog:) Kellemes olvasást! (Véleményeket kommentbe kérném, iratkozzatok fel illetve osszátok meg az oldalt, előre is köszönöm)
Az éjszaka folyamán egy kisebb horda
közelítette meg a házunkat, de nem láttak meg minket hála jó istennek. A horda
elmenetele után, már nem tudtunk visszaaludni. Elmondtam a fiúknak a tervet és
azt is, hogy merről támadunk. Bezártuk a házat és elindultunk. A teraszon
hagytam egy levelet, amiben leírtam, hogy itt mi lakunk, és ha megvárnak,
megegyezhetünk arról, hogy itt maradnak. Elindultunk. Út közben is meg kellett
ölnünk pár zabálót, de ennek ellenére épségben odaértünk. Láttuk, hogy egy nem
túl biztonságos helyen vannak. Michael megmutatta, hogy hol vannak a vezetők
házai, illetve kabinjai. Megmutatta a rabok helyét és minden olyan helyet, ahol
valamilyen munkálat folyik. Észrevettük, hogy egy fegyveres őr van, ezért
elhatároztuk, hogy megpróbálunk kimenteni pár embert az egyik konténerből.
Sikerült átjutnunk a kerítésen. Sikeresen eljutottunk a konténerig
anélkül, hogy észrevehettek volna minket. Az őr fel alá sétálgatott, néha a
konténerre nézett. Hirtelen leült. Ekkor éltünk a lehetőséggel és odaosontunk a
konténer ajtajához, Ebben a konténerben 4-en voltak. Sendy, Miley, Taylor és
Jake. Kimentettük őket és úgy döntöttek velünk tartanak. Michael kivezette őket
az erdőbe. Én és Toby a többeket is kiengedtük. Michael visszajött és Toby
kísérte ki az újonnan kiszabadított foglyokat. Az utolsó konténernél voltunk,
Ebben hatan tartózkodtak, de ebből már csak 1 ember élt, aki nem volt más, mint
Michael felesége. Visszamentünk az erdőbe. Toby, már ott várt minket Sendyvel,
Mileyval, Taylorral és Jakkel. A többiek mire odaértünk elindultak Kalifornia
felé. Hiába mentettük ki őket, ha a vesztükbe rohannak. Elindultunk a házunk
felé. Körülbelül 2 km-ert gyalogoltunk mire visszaértünk. A ház érintetlen
volt, így nyugodt szívvel mehettünk be. Tüzet raktunk és leültünk a kandalló
elé. -Sendy ti, hogy kerültetek be abba a konténerbe? - kérdeztem tőle
kedvesen. Sendy egy félénk lány volt. Lehetett látni, hogy nem egy merész és
magabiztos ember, szőke fürtjei a szemébe lógtak. Ruhája viszonylag tiszta
volt. Lehetett látni, hogy nagyon félt és azt is, hogy nem értette mi is folyik
itt. - New Yorkból jöttünk. Mikor az első lényeket megláttuk azonnal elhagytuk
a várost. Igyekeztünk nyugat felé jönni, de mikor beértünk az államba
megtámadtak minket, azaz engem és Mileyt. - mesélte lelkesen és mosolygós
arccal. - Taylor? Ti, hogy kerültetek oda? - kérdeztem tőle érdeklődő
tekintettel. Taylor egy gót lány volt. Csendes és mégis vad. Barátjával Jakkel kerültek oda. - Én és Jake azt hittük kedves emberek. És úgymond belesétáltunk
a vesztünkbe. - mesélte elkeseredetten és unott fejjel. Bár, ami azt illeti nem
tudtam eldönteni, hogy most ilyen alapból, vagy tényleg flegma velem.
2 hete voltunk egy csapat. Elegen voltunk ahhoz, hogy megóvjuk a
házunkat. Egy nap új vendégek érkeztek hozzánk. Rick és csapata kért tőlünk
némi ételt. Megismerkedtünk mindenkivel. Elmesélték nekünk, hogy hogyan
vészelték át ezt az egészet. Nagyon meglepődtünk, mivel egy baba is volt velük.
- Rick, ez a bájos kislány a maga fia? - kérdeztem tőle kedvesen. - Igen. - Válaszolta
röviden és elfordult. Úgy éreztem, hogy valami bántja és nem akartam
tapintatlan lenni, de meg kellett kérdeznem, hogy mégis hol az anyja. -Rick! Ne
haragudj, hogy megkérdezem, de hol a mamája a picinek? - kérdeztem kissé
félénken csodálkozó tekintettel. Mielőtt Rick megszólalt volna Carl Rick fia
válaszolt. - Mikor a börtönben voltunk anya megszülte Juditot, de ő nem élte
túl. - mesélte nekünk szomorúan. Láttam, hogy Rick szeme könnybe lábad. Carl
merev arccal mesélte nekünk a börtönben történteket. -Rick! Beszélhetnénk? -
hívtam félre és elkezdtem a mondandóm. - Csak tanácsolni szeretném, hogy
maradjunk együtt. A két csapat erősebb, így nagyobb annak az esélye, hogy
túléljük. Lehetnénk ketten is vezetők. Te a te csapatodnak adod a feladatokat,
én pedig az enyémnek. - regéltem neki. Szerintem kissé hadartam, de láttam,
hogy érti, miről beszélek. - Ez nem rossz ötlet, bár szerintem az okosabb
döntés lenne, ha egyenrangúan tekintenénk mindenkire. A vezető szerep nem arról
szól, hogy irányítod az embereket, hanem arról, hogy felelősséget vállalsz
emberek életéért. Döntéseket hozol. És ez az a dolog, amiben szerintem teljes
mértékben egyet értünk. Az jó ötletetek bizonyul, amit mondasz. Mindketten
vezetők leszünk és mindent megbeszélünk.
jó volt :) bár azért voltak helyesírási hibák, amiket útközben javítottál ki :) , de tetszett :) LIKE
VálaszTörlésköszi, hogy jelezted :)
Törlés