8. rész: Az új lány

Kint ültem a kertben. Igaz, hogy nem láttam ki a kapukon kívülre, de megnyugtatott, már az a tudat is, hogy végre biztonságban érezhettem magam egy olyan környezetben, ahol jól is érzem magam. A kertben helyrehoztuk a kisebb károkat, mint például a veteményesben a letaposott részeket, illetve eltüntettük a gazt és az elrohadt növényeket. A fiúk a kerítés köré éles dolgokat tettek (bele állították a földbe) amik általában hegyesre faragott hosszabb botok voltak. Az üvegházakban találtunk pár gyümölcsfát, amik igazán jól jöttek. Apropó. Mikor elbontottuk a pajtát találtunk pár kóborlót, amit kicsit furcsálltunk, mivel úgy tűnt érintetlen a terület. Az egyik zabáló nyakában volt egy tábla „Kérlek vigyázz a házamra és a kertemre”. Azt gondoltuk, hogy egykor ő lehetett a tulajdonos, így neki tartottunk temetést mivel, ha azt nézzük az ő adott nekünk menedéket.

Sikerült helyreállítani a kertet is.  Már minden a helyén volt, mikor hirtelen dörömbölést hallottunk a kapu felöl. Rick, Daryl, Gleen, Michael, Toby és Abraham odarohant a kapuhoz. Kezükben a fegyverekkel kinyitották és beengedték a dörömbölő lányt. Egy szőke hajú lányt pillantottunk meg. Ruhája egy pizsi lehetett, vagy valami olyasmi. A kétségbeesés és az ijedség látszott az arcán. Utána nem jött kóborló, szóval nem értettük a riadtságát. Befutott a kapun. Már majdnem a háznál volt, amikor egyszer csak elesett. Hirtelen sírni kezdett. Én és Meggie odafutottunk hozzá, hogy felsegítsük és be vigyük a házba. A fürdőszobát céloztuk meg elsőként. Igaz, hogy nem folyt a csapból meleg víz, de mi ezt megoldottuk, úgy hogy a közeli patakból merített vizet felmelegítettük és ez által nem kellett hideg vízben fürödnünk.  Lemosdattuk a lányt. Adtunk neki egy tiszta ruhát. Nem nagyon tudtunk vele beszélni, mivel még mindig sírt. Bevezettük az egyik szobába, ahol még volt egy plusz ágy és lefektettük, hogy had pihenhessen. Sahsa őrködött a szoba előtt, míg én benn maradtam vele. Eddig nem nagyon gondolkodtam, az elmúlt hónapokon, de most sikerült. Belegondoltam, hogy a családom miatt keltem útra, de végül nem mentem el hozzájuk. Belegondoltam abba is, hogy lett egy olyan ember az életemben, akiben 100%-ban megbízhatok. Sokat gondoltam persze a családomra is és arra is, hogy ők most hol lehetnek. Vajon élnek még, vagy már meg haltak? Ezt sajnos nem tudtam. Csak reménykedhettem. Hirtelen Toby jött be a szobába.

-Jól vagy? – kérdezte és megölelt.

-Azt hiszem igen. –mondtam és visszaöleltem.

- Nem úgy nezel ki, mint aki jól van, olyan sápadt, vagy mint ez a szoba. – mondta aggódó tekintettel. Amikor Toby velem volt sohasem gondoltam másra, csak arra az álmomra. Egyébként a szoba fehér volt. Szóval ezért mondta Toby, hogy sápadt vagyok, bár mondhatta volna, hogy fehér vagy, mint a fal, de ez most furán jött ki.

- Nem vagy jól? – kérdezte még ugyanazzal az aggódó tekintettel.

- De, csak gondolkodtam. – válaszoltam Tobynak aki furcsa fejet vágott. Leült mellém.

- Mégis miről? – kérdezte és elmosolyodott. Fehér fogai megint megvillantak és természetesen megint zavarba jöttem, szóval a fehér arcom pirossá vált. Szuper.

- A családomról. Belegondoltam abba, hogy miattuk jöttem el Trozwoodból, de mikor találkoztunk, már nem mentem utánuk. Hiányoznak. Nagyon.

- Életem! Szerelmem! Én mindig itt leszek neked és szeretlek. – mondta Toby és megcsókolt. Furcsálltam, hogy azt mondta, hogy szeret. Eddig a pillanatig sohasem mondta. Csókunkat hirtelen az eddig síró lány törte meg.

- Am.. Bocs, hogy zavarok, de én is itt vagyok. –Nevette el magát a lány.

- Ne haragudj, csak tudod mi.. – magyarázkodtam.

- Ne! Hagyjuk! A nevem Jessie – köszönöm, hogy befogadtatok.

- Semmiség. –Mondta Toby és a lányra mosolygott. Jessie vörös lett. Ekkor, már tudtam, hogy vigyáznom kell vele.

- Szerintem menjünk le. Nem ártana bemutatkozni a többeknek sem. – törtem meg a pillanatot és cinikusan rámosolyodtam. Lementünk a lépcsőn. Nem hallottuk, hogy kiabálnak nekünk. Míg mi fent voltunk akadt egy kis probléma. Egy kisebb falka közelítette meg a házat, volt pár zabáló, aki eljutott a kapuig, de levertük a támadást. Carol készített nekünk vacsorát. Asztalhoz ültünk. Furcsa érzés volt. Amióta elkezdődött nem ültem asztalnál. Olyanok voltunk, mint egy nagycsalád.

- Szasztok! A nevem Jessie Merson. Floridából jöttem. A családomból mindenkit elvesztettem. Egy ideig autóval jöttem, aztán lerobbantam itt a közelben. Egy csapat rothadó követett az erdőn keresztül.

- Nem láttuk, hogy utánad jött volna valami is. – mondta Michonne gyanakvó tekintettel.

- Mert futottam és lehagytam. – mondta és elmosolyodott. Miközben beszélt egyértelműen Tobyt nézte. Elöntött a féltékenység. Legszívesebben megtéptem volna. Egyfolytában jó pofizott meg nyávogott. Közel voltam hozzá, hogy átváltoztassam, de nem tettem, már csak a csapat miatt sem.

- Ki hol alszik? – kérdezte Jessie.

- Mindenki a saját szobájában. – válaszoltam kissé flegmán. Igaz, próbáltam kedves lenni, de nem ment.

- Oh értem. Vannak őrök? Az sose árt. –mondta és felnevetett.

- Igen ma Kate és Daryl a beosztott. – felelte Rick és rám nézett, majd Darylre

- Rendben. En most elteszem magam holnapra. Valaki megmutatná a szobámat? Például Toby? – kérdezte nyávogós hangon. Amikor ezt kimondta azt, hittem megölöm. Rick látta rajtam, hogy ideges vagyok. Megkért engem és Darylt, hogy váltsuk le Michaelt és Abrahamot. Toby természetesen felkísérte Jessiet a szobába, amiben aludt. Míg kiértünk a kapuhoz én és Daryl beszélgettünk.

- Ne legyél ideges. – mondta és rám nézett.

- Ennyire látszik? – kérdeztem

- Nem, de én észreveszem azt, ha valaki féltékeny. –mondta és kinevetett.

- Nem vagyok féltékeny! – mondtam neki felháborodva.

- Én meg nem vagyok vak. Kate Toby szeret. Nem fog egy ilyen ri***c miatt elhagyni téged. Rendben? – nyugtatott.

- Nem vagyok féltékeny és egyébként is tudom, hogy Toby szeret. Ma mondta. – meséltem neki akaratosan.

- Jó jó. Én csak mondtam. –mondta és összenevettünk. Az egész éjszaka jó hangulatban telt. Persze volt mikor le kellett lőnünk egy-egy zabálót, de ettől függetlenül elég vidám volt a hangulat. Hajnali 3-kor váltottak minket, szóval bementünk a házba. Felmentünk a lépcsőn és elváltunk. A szobánk felé vettem az irányt. Mikor beléptem az ajtón azt hittem, megállt a szívem. Mintha villám csapott volna belém olyan érzésem volt. Az ágyunkban feküdt Toby és mellette Jessie. Jessie egy szál melltartóban aludt, Toby pedig ha jól láttam alsóban. Ez volt az a pillanat, amikor elegem lett. Kiszaladtam a szobából lekuporodtam a folyosó végén és sírni kezdtem. Gleen és Maggie szobája előtt voltam. Hirtelen Maggie jött ki a szobából és leguggolt mellém.

- Mi a baj? Kate! Ne sírj! Nyugi! – nyugtatott, de nem használt. – Gyere, menjünk le. – felsegített és lementünk.  Nem tudtam abbahagyni a sírást. Hirtelen Rick futott be a házba.

- Segítsetek! – kiabált fel és visszafutott. Szerencsére mindenki felkelt. Kimentünk és láttuk, hogy áttörték a kaput. Minden erőnkel küzdöttünk a zabálók ellen. Olyan volt, mintha egyre többen lettek volna. A kaszabolás egész jól ment. Úgy tűnt, hogy ha ideges, vagyok könnyebben és gondolkodás nélkül meg tudok ölni mindenkit. Hirtelen megláttam Tobyt és Jessiet kiszaladni a házból. Jessie a teraszon várt Carlal és Judittal. Aggódva nézte végig azt, ahogyan mi harcolunk. Szerencsére kivédtük a támadást. Visszamentünk a házba. Leültünk a nappaliban.

- Holnap első dolgunk lesz helyreállítani a károkat. Senki se aludjon. Hamarosan 6 óra és jön fel a nap. – míg Rick prédikált én szótlanul ültem. Toby leült mellém és meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam és átültem Carol mellé.