7. rész: Az új esély

Hihetetlen egy álom volt. Nem is emlékeztem, hogy elaludtam. Kiszálltam az autóból és nagy meglepetésünkre egy nagyobb tábortűzet láttunk, körülötte nem ült senki. A tűz mögött egy ház állt. 

- Ketten idekint őrködjenek! Én és Toby körülnézünk odabent! - kiabálta Rick 

- Ne! - kiabáltam Ricknek - én is szeretnék menni.

- Te vigyázz a tesóidra. - Mikor ezt kimondta nagyot néztem. Először is hol vannak a tesóim? Judittra és Carlra gondolt? Ők nem is a tesóim ember! Egyáltalán miért viselkedsz úgy, mint az apám. Kérdések hada kavargott bennem. Legszívesebben leütöttem volna Ricket, de nem tettem, mert valahol jól esett, hogy félt engem. Mindenesetre szót fogadtam és kint maradtam a kicsikkel. Maggie lépett oda hozzám.

- Jól vagy? - kérdezte

- Igen, csak furcsállom, hogy Rick úgy viselkedik, mint az apám. - mesélem neki.

- Nyugodj meg. Rick mindenkivel így van. - nyugtatott, de valahogy nem ment neki.

- Mindenkinek azt mondja, hogy vigyázz a testvéreidre? - kérdeztem tőle kissé flegmán

- Nem, de még fiatal vagy és nagyon félt téged. - mondta kedvesen. Meggie egy nagyon aranyos lány volt. Rickék csapatából talán ő áll hozzám a legközelebb. 21 éves volt és olyan tapasztalt volt, mint régebben az anyám. Na, jó ez most rossz hasonlat volt, de lényegtelen. Míg mi kint vártunk, Rick és Toby odabent voltak. Hirtelen üvöltés hallatszott.

- Áááááá! - kiabált Toby

- Segítek! - kiabált Rick. Ezek után csend lett. Nem tudtuk, hogy mi történt odabent. Ismét ideges lettem. Olyan volt mintha újraélném az álmom, amit semmi féle képpen nem akarok átélni még egyszer. Igaz, hogy álmodta, de olyan élethűnek tűnt. Az izgalom és a félelem együttese járta át  testem. A lában reszketett. Judittot Carol kivette a kezemből, mert kis híján kiejtettem a kezemből. Hirtelen Toby lépett ki az ajtón. Rá 1 pillanatra Rick is ott termett. 

- A ház tiszta, de a termeszek lassan megeszik, így nem biztonságos és tovább kell mennünk. 

- Találtatok odabent valamit? - kérdeztem

- Nem. Max 2 rothadót, ha az számít valaminek. - válaszolta Toby és megölelt. A csapatban 3 pár volt. Green és Meggie Abraham és Rozita, na meg ugye én és Toby <3

Megbeszéltük, hogy megyünk 1 mérföldet és, ha nem találunk semmi menedéket felhuzzuk a sátramat. 

Már Texast közelíthettük meg, mikor letelt az az egy mérföld. Megálltunk. 

- Kettéválunk, és itt találkozunk egy óra múlva, ha valaki nem ér vissza várunk még 1 órát és indulunk. -mondta Rick  - Kate te a gyerekekkel itt maradsz, és itt marad veled még Michonne és Gleen is. - mondta Rick, mire megint kiakadtam.

- Rick miért viselkedsz, úgy velem mintha a lányod lennék. - kérdeztem, de nem válaszolt, hanem elment. Láttam, ahogyan az erdőbe távolodik. Lassan már csak egy pontot láttam, s nem mást. 

- Gleen? Te Meggie, hogyan találkoztatok? -kérdeztem őt érdeklődően.

- Még akkor, amikor a farmjukon voltunk. - mondta boldogan. 

- Onnan miért jöttetek el? - kérdeztem 

- Megtámadtak minket, voltak vagy 100-an, vagy még többen. - mondta nekem és lesütötte a fejét. 

- Carl ne menj el! -Mondta Michonne mikor látta, hogy Carl el akar menni. Igen. Be az erdőbe. 

- Miért ne mehetnék? - kérdezte Carl flegmán és lekezelő tekintettel nézett rám és a többiekre. 

- Azért mert apád azt mondta. Fogadj neki szót! - förmedtem rá.

- Te csak ne mond meg nekem, hogy mit tegyek és mit ne. Amióta itt vagy, csak a rossz történt velünk. El kellett hagynunk a börtönt, el kellett hagynunk a házat. Még mi fog jönni? Meg fognak harapni, vagy mi a szar? - üvöltözött velem Carl. Nem gondoltam, hogy egy ilyen kis gyerekben ennyi erő lehet. 

- Hogy beszélsz? - förmedt rá Gleen. Erre nem válaszolt, csak leült és sírni kezdett. Úgy éreztem oda kellene mennem hozzá meg vigasztalni, hát így tettem. 

- Carl.....Ne haragudj...Én nem akartam, hogy azt érezd, hogy második vagy. -Dadogtam egy 12 éves gyereknek. Én sem vagyok százas.

- Senki, sem mondta, hogy haragszom. Ebben a világban már úgyis mindegy nem? -kérdezte

- Nem. -mondtam és megöleltem.

Már egy óra eltelt azóta, hogy Rickkék elmentek. Tudtuk, hogy bármelyik percben megérkezhetnek. Először Tobyék jelentek meg utána pedig Rick és a többiek. 

- Van egy ház egy tisztáson. Biztonságosnak tűnik. - mondta Toby 

- Mi is találtunk egy házat. 3 emelettel. Mindenkinek lehetne külön szobája. - mondta Rick. Úgy tűnt mintha versenyeznének, hogy épp ki miben jobb. Furák voltak. 

- Szerintem biztosabb lenne, ha egy sima házban élnénk. Először is nem olyan feltűnő és még lehet otthonos is. ha jól felosztjuk a szobákat, elférünk. - mondtam. A többek helyeselték az ötlete, így a Tobyék által talált ház felé vettük az irányt. 

- Toby ez csodaszép! - mondtam. A ház egy érintetlen helyen állt. Növények, üvegházak egy pince virágoskert. Ez a látvány megnyugtató volt. Első dolgunk a kerítések felállítása lett. Lebontottuk a hátsó pajtát és annak a léceiből egy vastagabb kerítést készítettünk. A szobákat úgy osztottuk fel, hogy a párok és a gyerekek könnyen elférhessenek. Tudtuk, hogy mindig van két őr, így lett egy őrszoba is. Jól berendezkedtünk, de vajon meddig mehet ez így?